2013. okt. 30.

Könyvek, amiket várok #20

Íme néhány megjelenés, amik hamarosan a könyvesboltok polcain fognak rám mosolyogni és amikre én már igen erősen fenem a fogam.

Imádom, ahogy ez a pasi ír. Mindkét könyvét olvastam és mindegyiktől el voltam ájulva, úgyhogy nagyon várom már ezt a regényét is.
Andrew Nicoll: Ha ezt olvasod, én már nem leszek

Otto Witte, hamburgi akrobata és Albánia királyának története
A cirkuszkocsijában üldögélő Otto, miközben azt iszogatja, ami a kávéjából megmaradt (a port), eddig hajszál híján megmenekült a szövetségesek bombáitól. Abban a meggyőződésben, hogy a szerencséje hamarosan elhagyja, és nem fogja megérni a reggelt, elhatározza, hogy papírra veti élettörténetét annak a szerencsétlen flótásnak, aki majd megtalálja a holttestét.
Méghozzá micsoda történetet. Évekkel azelőtt, amikor vagy Budán, vagy Pesten egy cirkusznál dolgozott, egy újságcikkre hívták fel a figyelmét. Hogy miért? Mert abban volt egy kép egy bizonyos török hercegről, akit azért hívtak Albániába, hogy ő legyen az ország új királya. És történetesen ez a herceg feltűnően hasonlított Ottóra…

A terv megszületett, nekivágtak a kalandnak, és Otto barátainak és ellenségeinek (meg egy tevének) a segítségével az albánok nemsokára olyan királyt kapnak maguknak, amilyenre egyáltalán nem számítottak.
Kiadó: Gabo, Oldalszám: 360, Várható megjelenés: 2013. november 15.

Mivel a Csudajó trilógia az írónő első szárnypróbálgatásai közé tartozik, így azt hittem, hogy ez majd erősen érződni is fog az írásán, de az első rész elolvasása után, nyugodt szívvel mondhatom, hogy kár volt aggódnom, mert piszok jól volt.
Julia Quinn: Ma éjjel táncolnék 

Lady Arabella Blydon szép és okos, és elege van az olyan férfiakból, akik csak az egyik tulajdonságát hajlandók értékelni, a másikat figyelmen kívül hagyják.
Amikor egy kérő kijelenti Arabellának, hogy szépsége és nagy hozománya miatt hajlandó elnézni neki botrányos kékharisnya hajlamait, úgy határoz, hogy egy ideig nem akar jelen lenni a házasulandók piacán.
Nem számít arra, hogy megismerkedik Lord John Blackwooddal, a sebesült háborús hőssel, aki annyira felkelti érdeklődését, ahogy addig egyetlen férfi sem.
Lord John megélte a háború borzalmait, de semmi sem volt olyan félelmetes érzés szívének, mint Lady Arabella közelsége. Mert Lady Arabella mámorító, bosszantó… és miatta Lord John úgy érzi, érdemes élni, hogy táncolhasson vele, amint éjfélt üt az óra. És bár tudja, hogy nem olyan férfi, akit a kisasszony megérdemel, mégis kívánja. Ám az éjfél varázsát megtöri az éles napfény. Vajon ez a meggyötört lélek képes lehet újra szeretni?
Kiadó: Gabo, Oldalszám: 432   Várható megjelenés: 2013. november közepe

Emily Colin: Az emléktolvaj

Az emlékek, a szerelem és a veszteség olykor a legváratlanabb módon köthetik össze az életünket.
Mielőtt Madeleine Kimble hegymászó férje, Aidan elindulna az alaszkai McKinley-expedícióra, aggódó feleségének és a kisfiának, Gabrielnek ünnepélyesen megígéri, hogy mindenképpen vissza fog térni a csúcstámadásról. Ám nem sokkal az expedíció vége előtt Maddie baljós előérzete beigazolódik, mert egyik éjszaka telefonon értesítik, hogy a férje lavinaomlás áldozata lett, és hiába keresik nagy erőkkel, sehol sem találják. A hívás Aidan hegymászótársától és legjobb barátjától, J.C.-től, érkezik, akinek nemcsak azért van bűntudata, mert nem tudta megmenteni a barátja életét, hanem azért is, mivel titokban már évek óta szerelmes Maddie-be.
Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.
Kiadó: Pioneer Books, Oldalszám: 408 Várható megjelenés: 2013. november 29.

És mivel hamarosan jönnek az ünnepek és vele együtt a sok sütés-főzés így rögtön felkaptam a fejem erre a jó kis gasztro könyvre, ami elég meggyőzően hangzik.
Lucinda Scala Quinn: Etetni bolondulásig

Receptek, túlélési technikák arra az esetre, ha szíved férfijaira (férjed, fiaid, apósod, ki-ki folytathatja, saját családi viszonyainak megfelelően) rátörne az a bizonyos férfi-éhség.
Mert ugyebár a férfiak éhsége cseppet sem hasonlít a miénkre. Mi, nők (többnyire) csendben szenvedünk tőle, ők zajosan, idegesen, türelmetlenül, morcosan, kacagva (de közben véresen komolyan), ám egy biztos: NAGYON. Cserébe viszont minden ízes falatért, főleg, ha még jó sok is, nagyon hálásak. Óh, nem úgy, hogy segítenek, mosogatnak, rendet raknak, terítenek hanem úgy, hogy Kösz Anya (vagy drágám), fincsi volt! Van még egy kis repeta?! Elismerésük egy másik formája elsőre nem ismerhető fel, csak gyakorlott fül számára: Anyu, komolyan ennyi volt az ebéd (vacsora, reggeli)?! – ez férfi nyelven annyit tesz: oké, hogy rajtunk kísérletezel, finom is nagyon, de valami jó, masszív, megszokott kaja nincs is?!
Ez a könyv megtanít a legalapvetőbb tudnivalóktól kezdve arra, hogyan váljék belőled profi háziasszony, családetető anya és mesterszakács. Szórakoztatóan és szellemesen ad át minden tudást, amire a saját bőrén szerzett tapasztalatok alapján, sok év alatt sikerült szert tennie. Könyvei, főzőműsorai nem véletlenül olyan páratlanul népszerűek. Lucinda bizony képes arra, hogy szívből, okosan, töretlen lelkesedéssel etesse háza imádott férfinépét bolondulásig. Sőt, még ennél is többre: férfi-etetési bibliájából a férfi-nevelés bevált módszereit is egytől egyig megosztja az olvasóval.
Kiadó: T.Bálint, Oldalszám: 300 Várható megjelenés: 2013. november 1.

Erre a könyvre egyébként, nagyon kedvező akciót hirdetett a kiadó ugyanis 20% kedvezménnyel lehet előrendelni, ingyenes kiszállítással és 2000 Ft-os ajándékkuponnal. Ez számomra nagyon szimpatikusan hangzik.


2013. okt. 23.

Julia Quinn: Csudajó (Blydon #1)

KEDVES OLVASÓ!

Jól emlékszem, mikor kezdtem el írni ezt a regényt, az első regényemet. A diplomaosztó utáni nyáron történt; elolvastam már mindet, amit kedvenc romantikus szerzőim írtak, és többre vágytam. Azon kaptam magam, hogy a vonaton, metrón Cambridge és Boston között ingázva folyton álmodozom. Mi lenne, ha egy amerikai hölgy Londonba jönne, és találkozna egy herceggel? És mi történne akkor, ha a herceg azt hinné, hogy a hölgy szolgálólány? És mi történne, ha rájönne, ki a hölgy valójában? Vajon a herceg dühös lenne? (Hát, igen, valószínűleg, de ez nem akadályozná meg abban, hogy megcsókolja a hölgyet, ugye? )...

Ezzel a kis kedvességgel kezdi az írónő a könyvet, amivel engem rögtön le is vett a lábamról...
Tovább



        




2013. okt. 18.

Diane Chamberlain: Titkok örvénye

Mit is mondhatnék elöljáróban e könyvről….. talán a legfontosabb, hogy egyértelműen nem az alvást elősegítő művek kategóriájába sorolnám.

Noelle, Tara és Emerson már főiskolás koruk óta a legjobb barátnők voltak. Mindent tudtak egymásról vagy legalábbis Tara és Emerson teljesen biztosak voltak mindebben, egészen addig a napig, amíg Noelle öngyilkos nem lett. A két nőt váratlanul érte az eset, nem értették, hogy mi történhetett Noelle-el, mivel semmi depresszióra utaló jelet nem láttak rajta, és semmi olyanról nem tudtak, ami miatt erre a szörnyű elhatározásra kellett volna jutnia. Noelle bába volt, az otthon szülő anyukáknak segített világra hozniuk a kisbabájukat. Mindenki tudta róla, hogy szerette a munkáját, ami nem is munka volt számára, hanem már szenvedély. És azt is tudták róla, hogy egy kissé különc természet volt, de hogy bármitől is szenvedett volna, azt senki nem vette észre rajta. Tara és Emerson bűnösnek érezték magukat, hogy nem látták az árulkodó jeleket. Amikor azonban elkezdtek kutakodni Noelle múltjában, hogy magyarázatot találjanak a történtekre, akkor olyan dolgok láttak napvilágot, melyek után teljesen megváltozott a róla alkotott képük. Miért titkolta el Noelle, hogy korábban már volt terhes? Mi volt az oka annak, hogy már több éve visszaadta a szülésznői engedélyét? És a legjobb barátnőinek miért nem árulta el mindezt? És a számomra legfontosabb kérdés, mi volt abban a levélben, ami az utolsó csepp volt a pohárban és amitől úgy döntött Noelle, hogy végleg eldobja magától az életét. (Amely rész véleményem szerint a könyv Archilles-sarka.)

Szeretem azokat a történeteket, amelyek a mély női barátságokról és kapcsolatoktól szólnak, és a Titkok örvénye pont ilyen volt. Itt is a női szereplőkön és az ők egymáshoz való viszonyukon volt a hangsúly.

A könyv egy nagyon bonyolult és nagyon olvasmányos történet, amely az első oldalaktól kezdve magával sodort. Tarahoz és Emersonhoz hasonlóan én is ugyanolyan vehemenciával és kielégítetlen kíváncsisággal akartam tudni, hogy mi is állt Noelle öngyilkosságának a hátterében. És ugyancsak velük együtt döbbentem halálra, amikor olyan dolgok derültek ki róla, amit álmában sem feltételezne az ember a legjobb barátjáról. Sajnáltam Noelle-t, úgy éreztem, mintha valami irtózatosan rossz csillagzat alatt született volna. Sokszor hozott rossz döntéseket, de soha nem a rosszindulat vagy a szándékosság vezérelte őt ebben. Borzalmas volt végigkövetni és belegondolni abba, hogy hogyan halmozta a hibákat, amik miatt az évek során a lelkét felemésztő fájdalmát és lelkiismeret-furdalását senkivel sem tudta megosztani, legfőképp nem a legjobb barátnőivel. 

Ugyanakkor Taranak és Emersonnak is volt saját élete. Tara nagyon különleges és nagyon szerethető karakter volt. Egy autóbalesetben vesztette el a férjét nem is olyan régen, így a róla maradt emlékek még mindig folyamatosan kísértették. Nehezítette a helyzetét, hogy a tizenéves lányával állandó konfliktusai voltak, aki mindig is az elhunyt apjával volt közelebbi viszonyban, míg az anyjával sajnos sehogy nem tudott kijönni. Rettentő sajnáltam Tarát, nagyon sok csapás érte őt, ami miatt nehéz dolga volt, ennek ellenére mégis az ő karakterével tudtam a legjobban azonosulni. Egyébként a regény valamennyi szereplőjét nagyon szerettem, jól kitalált és megírt karakterek voltak, melynek köszönhetően tényleg valós személyeknek lehetett érezni őket.
A történet egyébként öt személy szemszögéből íródott – Noelle, Tara, Emerson, Grace ő Tara lánya és Anna - ami nekem nagyon tetszett, mert mindig is szerettem a több nézőpontos elbeszéléseket, pláne egy ilyen történetnél, ami tele volt izgalommal és feszültséggel. Az egész regény mozgatórugója a nagy titok felfedezése volt, amely azért is volt nagyon érdekes, mert amikor azt hittem, hogy most már tényleg nem okozhat több meglepetést számomra az írónő, akkor ismét csavart egyet a történeten, én meg csak nem győztem pislogni, hogy mi a fene... míg persze rájöttem, hogy még mindig csak egy apró darabkáját ismertem meg Noelle tekervényes és rejtélyes életének.  

A Titkok örvénye egy lenyűgöző családi dráma, tele kiváló karakterekkel, határozott és dinamikus cselekménnyel, melynek a kibontakozása közben az érzelmek olyan skáláját éltem át, amikről még én magam sem tudtam, hogy képes vagyok. Olyan érzelmi állomásokon vezeti keresztül az olvasót az író, mint az anyai szeretet, a szerelem, a barátság, a megtévesztés és a gyász. Nagyon jó könyv volt, úgyhogy tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, és bízom benne, hogy a közeljövőben a kiadó még több Diane Chamberlain könyvvel örvendeztet meg majd bennünket. 



Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: The Midwife's Confession
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 424

Engem egyébként a magyar borítója teljesen megtévesztett. Meg voltam győződve arról, hogy ez egy kismamáknak szóló tanácsadó könyv, és mivel ezen én már rég túl vagyok, így nem is nagyon foglalkoztam vele. Csak később jöttem rá, hogy mekkorát tévedtem.



2013. okt. 15.

Őszi hangulatképek

"Az ősz a mérsékelt égöv egyik évszaka, amely a trópusi, illetve száraz és hideg égövi tájakon nem létezik..."
Én mondom nektek, nagy mázli, hogy nekünk van ilyenünk. Nem is tudom, hogy mi lenne velem ősz nélkül. Imádom az őszt. Ez az év legszebb és legszínesebb időszaka, no meg ekkor kerülnek elő a töklámpások, a boszorkányok és a kísértetek, ekkor megyünk ki a családdal gyertyát gyújtani a temetőbe, ekkor lehet a legtömöttebb és legszebb krizantémokat kapni a virágárusoknál és ekkor tudatosul bennem véglegesen, hogy ennek az évnek is hamarosan vége, és pár hónap múlva megint egy évvel idősebb leszek, a fene vigye, de kit érdekel, amikor ilyen csodálatos időszak köszönt ránk, aminek minden hűvös és esős napját és csípős reggelét nagyon nagyon szeretem.







Néhány szívet dobogtató ajtódísz, melyek közül bármelyiket elfogadnám.

De, ha nagyon nagyon választanom kéne, akkor ezt választanám, annyira ötletes azokkal az almákkal. 
Nektek melyik tetszik?






És ilyen sütőtökös pitét pedig rengeteget fogok sütni, mert a család odavan érte és nem utolsósorban most van szezonja.


Források: itt, itt, itt, itt, itt és itt

2013. okt. 14.

Mark Frost: A Paladin-prófécia ~ A Paladin-prófécia #1


#17: MINDEN NAP KEZDETÉN MONDD AZT: ÉLNI JÓ. HA NEM IS ÉRZED ÚGY, MONDD
        KI HANGOSAN: ESÉLYT KAPSZ RÁ, HOGY ELHIDD. 

#18: HA A TIZENHETES SZABÁLY NEM MŰKÖDIK, ADJ HÁLÁT A SORSODÉRT.

Micsoda gyöngyszemre akadtam! IMÁDTAM olvasni ezt a könyvet. Alig várom, hogy filmen is láthassam, mert igen, hiába egy olyan trilógiáról van szó, melynek az utolsó része még meg sem íródott, a filmes jogok már most elkeltek.

Amikor megtudtam, hogy nálunk is kiadásra kerül Mark Frost, a Twin Peaks társalkotójának debütáló YA regénye a Paladin prófécia, akkor egyértelmű volt számomra, hogy ezt muszáj lesz elolvasnom, amely elhatározás után már csak idő kérdése volt, hogy mikor is kerítek majd erre sort. A regény középpontjában Will West, egy 15 éves természetfeletti képességekkel bíró fiú áll, aki a könyv végére szuperhősszerű karakterré növi ki magát. A könyv cselekménye annyira nyakatekert és összetett, hogy képtelenség rövid összefoglalót írni róla, azonban mindenképp igyekeztem úgy fogalmazni, hogy a történet meglepetéseit ne raboljam el tőletek, nem szeretném, ha miattam lenne oda az olvasás izgalmakkal és feszültségekkel teli élvezete, mert hogy ilyen nyalánkságok bizony jócskán vannak a könyvben az egy már biztos.

Igazság szerint Will mindig is érezte, hogy ő más, mint a többiek, de a szülei folyamatosan arra ösztönözték, mind a tanulmányi és mind a sporteredményei tekintetében, hogy maradjon mindig a biztos középmezőnyben és ne hívja fel magára mások figyelmét. Will nem értette, hogy miért is várják el tőle mindezt, kissé frusztráló is volt számára ez a kényszer, mivel folyamatos késztetést érzett arra, hogy jobb legyen a társainál, de jó fiú révén elfogadta a szülei által állított szabályokat és mindig igyekezett betartani azokat. 

#1: SZEDD ÖSSZE A GONDOLATODAT!

Ez volt az első szabály az apja pontokba szedett kis útmutatójából az élethez, melyet számos olyan bölcsesség követett még, mint például:

#26: EGYSZER: ANOMÁLIA. KÉTSZER: VÉLETLEN. HÁROMSZOR: MINTA. 
        ÉS MINT TUDJUK...

#27: VÉLETLENEK NINCSENEK.

Nos, nézzünk szembe a tényekkel. Will szülei valóban nagyon furcsák voltak, de Will nagyon szerette őket és soha nem kérdőjelezte meg a szabályaik miértjét.
Egyszer azonban figyelmetlenségből? vagy egy kis adag kivagyiságból? már ki tudja, hogy miért, de az iskolában egy központi felmérő teszt alkalmával Will túl jól teljesített, amivel olyan embereknek a figyelmét is magára vonta, akiknek nagyon nem kellett volna. Ennek következtében két dolog is történt vele egyszerre. Willre felfigyelt az ország legelismertebb egyetemi előkészítő iskolája, ahova azon nyomban egy ösztöndíjas meghívást kapott, illetve a jól megszokott reggeli futása alkalmával üldözőbe veszi őt egy ismeretlen fekete autó, amit ugyan sikerült egy időre leráznia, de mint később kiderült nem örökre. És mindez még csak a jéghegy csúcsa, ugyanis Will a suliból hazaérve azt tapasztalja, hogy az édesanyja már nem ugyanaz a nő, akitől reggel elbúcsúzott, az édesapját pedig elrabolták, amit a tőle kapott titkos üzenetből tudott meg. Szóval Will kénytelen menekülésre fogni a dolgot, bár sejtelmes sincs arról, hogy kik elől és hogy miért is kell menekülnie.  

Szerencséjére az előkészítő iskola azonnal felveszi a soraiba és ennek köszönhetően Will egy kis időre biztonságba kerül. A kollégiumban olyan barátokra lel, mint a gyönyörű Brookra, a számítógépzseni Ajay-ra, a mókamester és mestertornász Nickre és végezetül Elise-re a titokzatos gót lányra, aki a többiekhez hasonlóan szintén nagyon…. nagyon különleges. Will azonban itt sincs biztonságban, mert az üldözői az iskola falai közé is befurakodnak.... 

Rég olvastam már ennyire izgalmas és fantáziadús ifjúsági regényt, komolyan figyelmeztetni kellett magam olvasás közben, hogy ne felejtsek el levegőt venni, arról már nem is beszélve, hogy a szó szoros értelmében alig bírtam esténként letenni a könyvet. (Valóban letehetetlen volt, még akkor is, ha ez a szó már kissé elcsépelt és lassan már értelmét vesztett lett a letehetetlen könyvek tengerében.) Szerettem Will karakterét, a határozottságát, hogy mindig ötletelt, és hogy a legnehezebbnek látszó feladatokat is meg tudta oldani, és nem utolsósorban azt, hogy egy zseni volt. A könyv cselekménye rendkívül látványos és humoros volt, egy olyan eredeti koncepcióval volt dolgom, amiben semmi korábban látott filmhez vagy általam olvasott könyvhöz való hasonlóságot nem véltem felfedezni. 

Jó pár karaktert vonultatott fel az író a történetben amiben az az érdekes, hogy a mennyiség nem ment a minőség rovására, azaz mindegyik szereplőt nagyon karakteresnek és ebből kifolyólag kellően kidolgozottnak éreztem, még a mellékszereplőket is. Egyszóval tényleg el vagyok ájulva a könyvtől, imádtam Frost eredeti elképzeléseit és beállításait, a szereplőket, azok humorát és stílusát.... úgyhogy mindenképp olvasásra ajánlom. Mindenkinek!

NYISS KI MINDEN AJTÓT, ÉS ÉBREDJ!

Mark Frost

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Paladin Prophecy
Fordította: Szabó Luca
Oldalszám: 463

A sorozat eddig megjelent részei:
1. Paladin-prófécia
2. Szövetség

Egy kis kedvcsináló a könyvhöz, ami tökéletesen elkapta a történet hangulatát, bár én a kissrácot idősebbnek képzeltem el a lelki szemeim előtt.




2013. okt. 12.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?


„Anyám, Mrs. Winterson nem szerette az életet. Nem hitte, hogy az élet jobbá tehető. Egyszer odáig ment, hogy kijelentette: a világegyetem kozmikus szemétláda – én pedig némi töprengés után megkérdeztem, hogy rajta van-e a fedele. - Rajta – felelte. – Senki sem menekülhet. „

A legnagyobb jóindulattal sem tudnám azt mondani, hogy szeretem az önéletrajzi regényeket, egyszerűen nem ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Hogy akkor mégis miért vágtam bele Jeanette Winterson könyvébe?
Totál megfogott a borítón látható kislány képe - ugye, hogy milyen boldognak tűnik(?) –, biztos voltam benne, hogy magát az írónőt ábrázolja -, és a könyv címe illetve a hátlapján olvasható ajánlások sem mondhatók épp hétköznapinak, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mindenképp megpróbálkozom vele.

Jeanette Winterson egy a hazájában nagy ismeretségnek örvendő brit írónő, akinek az első regénye a Nem a narancs az egyetlen gyümölcs nemcsak számos rangos brit irodalmi díjat nyert, de nagy sikerű tévéfilmsorozat is készült már belőle. Igazából ez a könyv hozta meg számára a hírnevet Nagy-Britanniában. Számos regénye mellett egyébként több gyerek és ifjúsági könyvet is írt, melyek közül a magyar olvasók a  Capri királyával és a Gubancrommal találkozhattak már a könyvesboltok polcain.
   
A Miért lennél boldogban rengetegszer utal az írónő a Nem a narancs az egyetlen gyümölcs című regényére, amely félig-meddig önéletrajzi ihletésű volt ugyan és sok hasonlóság volt a regény főszereplője és az írónő között, de mégiscsak több volt benne a kitaláció, mint a valóság. A miért lennél boldog regénye azonban egészen más, ez egy olyan önéletrajzi írás, melyben Jeanette őszintén, néhol humorosan, hol pedig nagyon is komolyan tárja az olvasó elé a boldognak épp nem mondható életének történetét, melyre az örökbe fogadó anyjával való rideg és szeretet nélküli kapcsolata örökre rányomta fájó bélyegét. 

A könyvet két részre tudnám osztani, az első felében Jeanette mostohaanyját Mrs. Wintersont és az ő kegyetlenségeit ismerhetjük meg részletesen, míg a könyv második fele az írónő írói pályafutásáról, kapcsolatairól és a vér szerinti anyja utáni kutatásának kálváriájáról szól, a legvégén mindezt megkoronázva a vele való találkozással.
Jeanette-et hathetes korában fogadta örökbe egy munkásosztálybeli házaspár, Wintersonék.

 „Amikor anyám dühös volt rám, ez pedig gyakran előfordult, azt mondta: - Rossz kiságyhoz vezetett minket az ördög”

Mrs. Winterson egyszerűen egy őrült nő volt. Egy olyan megkeseredett és mániákusan depressziós ember, aki folyton csak Jézust emlegette, átvirrasztotta az éjszakákat, hogy ne kelljen a férje mellé befeküdnie a hitvesi ágyba, pisztolyt tartott a fiókjában, fűzőt hordott és teleragasztgatta a falakat rettenetes bibliai idézetekkel. Komolyan többször megfordult a fejemben, hogy annak idején tényleg ennyire felületesen ellenőrizték az örökbe fogadó családokat?

„Egyszerű a képlet: anyám senkit nem szeretett, nem szerette az életet. Teher volt neki, amit a sírig cipelni kell. Siralomvölgy volt az élet. A halálra felkészítő tapasztalat.” Azt hiszem ezzel mindent elárultam Jeanette nevelőanyjáról. Ilyen volt Mrs. Winterson.

Jeanette-nek rettenetes gyerekkora volt. Mrs. Winterson büntetésből gyakran bezárta őt a szenes pincébe, vagy egyszerűen csak kizárta otthonról, ami miatt Jeanette-nek egész éjjel a ház előtti küszöbön kellett várakoznia. A mostohaanyja nem tűrte a házban a könyveket. Véleménye szerint: „Az a baj a könyvekkel, hogy mire kiderül, hogy mi van bennük már késő ”. Jeanette ezért titokban kezdett el olvasni. Könyvtárba járt, mert bármit mondott is a könyvekről Mrs. Winterson a titkos krimiadagjairól nem volt hajlandó lemondani. Így ismerkedett hát meg Jeanette az angol irodalom klasszikusaival. „Fogalmam sem volt, hogy milyen sorrendben olvassak, így hát az elején kezdtem. Szerencsém, hogy Austen is az ábécé elején van….” 

Aztán, amikor Jeanette 16 éves lett és megszegett egy a könyvek tilalmánál is fontosabb szabályt, miszerint semmi szex, főként nem azonos neműekkel, Mrs. Winterson kitette a szűrét otthonról. Innentől kezdve Jeanette-nek egyedül kellett boldogulnia és ő nagyon ügyesen vette az akadályokat. Bejutott az oxfordi egyetemre, ahol tulajdonképpen az írói pályafutását kezdte. Életének ebben a szakaszában az elfojtott gyermekkori sebek újra a felszínre törtek és azzal fenyegették, hogy megfojtják, de szerencsére volt mihez menekülnie, és ez nem volt más, mint az írás. Ez lett az ő egyedüli mentsvára. Jeanette történetén keresztül rengeteg érzelmet élhet át az olvasó. Mrs. Wintersonnak köszönhetően ez a fiatal lány tele volt indulattal, dühvel és fájdalommal, amely később sem csillapodott. Neki köszönheti, hogy soha nem tanult meg szeretni és ebből kifolyólag másoknak sem engedte, hogy őt szeressék. Keserves utat kellett bejárnia, míg rájött arra, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos és akik törődnek vele.

 „Nagyon gyakran csordultig teltem haraggal, kétségbeeséssel. És mindig magányos voltam. Ennek ellenére szerelmes voltam és vagyok az életbe. „

Bevallom, amikor becsuktam a könyvet azt mondtam magamban, hogy ez egy jó könyv volt. Aztán, amikor nekiálltam a poszt írásának és újra beleolvastam és lapozgattam az idézetek miatt, akkor ez a „jó” átértékelődött bennem nagyon jóvá. Jeanette írásmódja rendkívül érdekes volt a számomra, leginkább egy tekervényes labirintushoz tudnám hasonlítani, melyben az elbeszélést bármikor és bárhol képes volt visszacsatolni a mostohaanyjához, akinek – véleményem szerint - annak ellenére, hogy sikerült totálisan tönkretennie a gyermekkorát, mégis meg tudott bocsátani. 

„Érdekes a két anyám egymáshoz viszonyított dinamikája. Észrevettem, hogy utálom, ha Ann bírálja Mrs. Wintersont. Szörnyeteg volt, de az én szörnyetegem.”

Jaenette Winterson


Kiadó: Park
Eredeti cím: Why Be Happy When You Could Be Normal?
Fordította: Lukács Laura
Oldalszám: 261

Beleolvasó



2013. okt. 8.

Blogturné ~ Abbi Glines: Ha az enyém lennél (Vincent fiúk #1)

Ha csak pár szót kellene - persze tömören és velősen - mondanom a könyvről, akkor azt mondanám, hogy egy igen kényes és erkölcstelen szerelmi háromszögről olvashatunk benne.

E háromszög egyik sarka Ashton, egy nagyon kötelességtudó, családjának és a barátjának megfelelni akaró kedves és csinos lány, de hát egy lelkész lányától ugye mi mást is várhatna az ember. A másik kettő pedig Sawyer és Beau Vincent, akik ugyan unokatestvérek, de ezen kívül semmi más közös vonás nincs bennük. Sawyer maga a tökély, udvarias, kedves, mindenki csak jó véleménnyel van róla, a szülei köztiszteletben álló emberek, naná, hogy ő minden lányos szülő álma. Beau viszont pont az ő ellentéte, vakmerő és nagy nőcsábász, a város fekete báránya, aki Sawyerhez hasonló pedigrével sajnos nem büszkélkedhet.

Ők hárman már gyerekkoruk óta jól ismerték egymást, hiszen sülve-főve együtt voltak. Ashton és Beau voltak a bajkeverők a csapatban, Sawyer pedig az az ember, aki mindig kihúzta őket a csávából. Most Ashton és Sawyer egy párt alkotnak, pontosabban a tökéletes párt. A barátság hármójuk között ez miatt véget ért, Beau magára maradt és a vonzalma a lány iránt az idő múlásával nem hogy csillapodott volna, hanem egyre inkább csak nőtt. Hogy túltegye magát Ash iránt érzett gyengéd érzelmein, felépítette maga köré a "rossz fiú" imagét, amibe véleményem szerinte nem is kellett neki olyan sok energiát belefeccelnie, hiszen jött ez neki magától is.

Aztán amikor egy nyáron Sawyer a családjával együtt elutazik nyaralni, minden megváltozik. Ashton egyedül marad, baráti felügyelet nélkül, ráadásul egyre jobban kezd már belefáradni az állandó "jó kislány" szerepbe és hát, megtörténik az elkerülhetetlen és kibújik belőle a kisördög, amit Beau bolond lett volna nem kihasználni.

A könyv cselekménye egyszerű és világos, talán néhol kissé túl sekélyes is. A féltékenységről, a megcsalásról, a testvéri szeretetről, a szüzesség elvesztéséről (aminek nem feltétlenül kéne egy autó hátsó platóján megtörténnie), családi titkokról és önmagunk felfedezéséről szól…. nagyon nagy vonalakban. A szereplők tekintetében Beau-t éreztem a legszimpatikusabbnak, még akkor is, ha az én szememben talán egy kissé tuskó volt, amolyan a falu bikája, de hát istenem, nem lehet minden főszereplő tökéletes. Sokat javított a róla alkotott képen, hogy Beau borzasztóan szexi volt. És borzasztóan veszélyes. És hát lányok, ki az, aki ne szeretné egy kicsit is a veszélyt. Sawyer csak amolyan langyos víz volt hozzá képest, akiről igazából nagyon felszínes képet kaptam, de hogy őszinte legyek Beau-val is pont ez volt a helyzet, ugyanis azon kívül, hogy Asht már gyerekkora óta szerette és állat módjára folyamatosan birtokolni akarta, tényleg nem sok mindent tudtam meg róla. Hármójuk közül Ash karakterével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, csakis olyan negatív jelzőkkel tudnám őt illetni, mint becstelen (persze tudom én, hogy minden megcsaláshoz két ember szükséges), gyenge akaratú, bizonytalan, befolyásolható és gyáva... egyszóval nem is tudom, hogy a szép pofikáján kívül mi mást is szerethetne még rajta Beau. Csalódás volt az ő karaktere a számomra, bosszantott, hogy nem volt kellően talpraesett, dinamikus és harcias, egy olyan lány, aki tudja, hogy mit akar, és nem fél irányítani. 

Sokféle könyvet olvastam már, a Vincent fiúk mégis újszerű volt a számomra, főként az erkölcsi vonatkozása miatt, és becsapva érzem magam (amit egy cseppet sem bánok), mert azt hittem, hogy egy ízig-vérig YA regénnyel lesz majd dolgom, de úgy az egyharmadánál rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem így van. A könyv célközönsége természetesen a fiatalok, de a meglehetősen látványos és sistergő szerelmi jelenetek erősen elgondolkodtattak arról, hogy vajon a 17-18 éves korosztálynál fiatalabb gyerekek kezébe adnám-e ezt a könyvet. Hogy őszinte legyek nem hinném! Ne értsetek félre, tetszett a regény, nagyon szexi és nagyon forró volt, és még csak azt sem mondhatom, hogy csakis a szex jelenetek vitték el a cselekményt a hátukon, de azért voltak benne jócskán olyan részek, amitől még én is elpirultam. És ha esetleg netán valaki a könyv mondandóját keresné, akkor ne lepődjön meg azon, ha erre vonatkozólag nem sok mindent fog találni, a történet erkölcsösségéről meg már jobb nem is beszélni.

Mindezek ellenére nekem mégis tetszett a könyv, sajnálom a hibáit - de hogy őszinte legyek engem nem különösebben zavartak -, és mivel a rosszfiúk mindig is a gyengéim voltak, így nincs okom panaszra, mert felettébb jól éreztem magam olvasás közben. Nagyon addiktív és nagyon szórakoztató olvasmány volt, amolyan egyszer olvasós kategória, ami szerintem egyáltalán nem probléma, főleg, ha valakinek ilyenre támad kedve. Én mindenesetre biztos keresni fogom a folytatást, mert gondolom senkit nem ér meglepetésként, hogy ismét egy sorozatról van szó, melynek a következő részében Sawyeré lesz a főszerep.

Abbi Glines

Kiadó: Maxim
Eredeti: The Vincent Boys
Fordította: Béres Csilla
Oldalszám: 300
Megvásárolható

Beleolvasó




Nyereményjáték



1) Töltsd ki a rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat

2) Keressétek minden nap a blogturnéban részt vevő blogok posztjaiban az elrejtett ABBI GLINES logókat. Az utolsó Rafflecopter mezőbe pedig azt írjátok bele, hogy összesen mennyi logót rejtettünk el. (a bannerben szereplő logó BELESZÁMÍT a játékba).
A nyereménykönyvet a Maxim kiadónak köszönhetitek, kérlek vegyétek figyelembe, hogy csak belföldre postáznak!

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai


2013. október 15-én jelenik meg a Ha az enyém lennél című regény a Maxim Kiadó gondozásában. A blogturné során október 4-11 között nyolc blogger mondja el nektek a véleményét a könyvről, ezenkívül számíthattok mindenféle extrákra: receptekre, zenelistára, karakterinterjúra stb... egyszóval megéri velünk tartani. (A turnéban részt vevő blogok linkjeit a bejegyzés alján találhatjátok.)




10/04 Nem harap a...
10/05 Deszy könyvajánlója - koktélreceptek
10/06 Dreamworld - trailer
10/07 Angelika blogja - zenelista
10/08 Szilvamag olvas
10/09 MFKata gondolatai
10/10 Kristina blogja
10/11 Kelly Lupi olvas




2013. okt. 7.

Tollhegyre tűzve


Újabb hír, amit ismét muszáj tollhegyre tűznöm, még akkor is, ha már biztos sokan tudjátok, hogy az Európa kiadó gondozásában most újra kiadásra került - új külsővel, ami véleményem szerint sokkal figyelemfelkeltőbb lett, mint az előző volt - a Majd újra lesz nyár című regény, ami egyébként a disztópikus, a young adult és a szerelmetes történeteket kedvelő olvasók számára biztos nem fog csalódást okozni. A könyvből készült filmet október 3-án mutatták be a magyar mozikban. És igen, ismét egy könyvfeldolgozást láthatunk széles vásznon, bizony, nincs új a nap alatt! 

„Sokkal könnyebb lenne elmondani ezt a történetet, ha egy szép és szűzies szerelemről mesélhetnék két gyerek között, akik dacolnak a világgal a történelem viharában, de nem lehet, mert az nyálas rizsa lenne.”

A Majd újra lesz nyár főszereplőjének, Daisynek az élete sohasem volt egyszerű: nem elég, hogy annak súlya nyomasztotta, hogy az édesanyja meghalt a születésekor, ráadásul apja új barátnőjével sem találták meg a közös hangot. Így amikor az apja elküldte New Yorkból a sosem látott angliai rokonokhoz, úgy érezte, senkinek sincs szüksége rá. Unokatestvéreivel mégis hamar összebarátkozik – különösen Edmonddal, aki mintha még a kimondatlan szavait is hallaná. Tökéletes lenne tehát az angliai út, ha nem törne ki a háború.

Meg Rosoff regénye első ránézésre romantikus mese, mégis sokkal több két kamasz szerelmi történeténél. A bostoni születésű szerző a 2003-as iraki háború kitörésekor – sok amerikai és angol civilhez hasonlóan – tartott tőle, hogy Amerika és Anglia nem tud véget vetni a terrorizmusnak, hanem csak további támadásokat gerjeszt. Így a Majd újra lesz nyár-ban megjelenő háborúban már nem hadseregek állnak egymással szemben, hanem merénylők és túszejtők jelennek meg, akik törve beszélik csak az angolt, mégis hatalmas erejük van, mivel amíg az angol hadsereg nagyja külföldön állomásozik, ők megszállják Nagy Britanniát. Ez a háború a történet előrehaladtával egyre valóságosabb lesz a főszereplők számára, egyre kevésbé tudják kivonni magukat a hatásai alól, így fel kell nőniük azokhoz a feladatokhoz, amelyek az átalakuló világnak köszönhetően várnak rájuk.

„Nem akartam, hogy a regényem karakterei könnyű és jól ismert szerepeket játsszanak csak azért, hogy mindenki elfogadhatónak tartsa őket” – nyilatkozta Meg Rosoff, aki regényében több tabutémát is megjelenít: a szerelmi szál unokatestvérek között szövődik, valamint Rosoff képes minden kioktatás nélkül, mégis érzékenyen beszélni Daisy étkezési zavarairól. Különös, milyen jól megférnek a sokszor hátborzongatóan valósághű és racionális sorsokkal a főhősök paranormális képességei (Daisy unokatestvérei közül ki az emberek gondolatait „hallja”, ki az állatokkal képes „kommunikálni”), mégis ezekből együtt áll össze a Majd újra lesz nyár különös, keserédes, nagyon is hiteles története egy országról, amelyet feldúl a háború, és kamaszokról, akiknek túl kell lépniük saját magukon és a saját keserűségeiken ahhoz, hogy felnőtté váljanak.

Kiadó: Európa
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 224
Ár: 2790.-

Ha esetleg valakit mégsem győzött meg a könyv fülszövege arról, hogy ezt neki mindenképp olvasnia kell, akkor az nézze meg a film trailerét, hátha az majd segít a döntésben. Részemről én mindig is az előbb a könyv és csak utána a film elvet vallottam, amihez továbbra is tartom magam, ugyanis  tapasztalataim szerint ritkán tudja túlszárnyalni egy film azt az élményt, amit egy könyv elolvasása közben élhet át az ember.



2013. okt. 5.

Szeptemberi beszerzés

Az elmúlt fél évben majd minden hónapnak úgy indultam neki, hogy ha nem muszáj, akkor nem veszek könyvet. Persze ha szembe jött velem egy kihagyhatatlan akció vagy lehetőség azt semmi pénzért ki nem hagytam volna, mert bolond azért nem vagyok, de mostanában inkább a csere- lehetőségekre álltam rá és figyelem őket árgus szemekkel. 

Így került hozzám A kávék költője, aminek irtózatosan örültem, A jégkirálynő elol- vasása óta szerettem volna mindenképp magamnak tudni, alig várom, hogy elkezdhessem. A Heming- way lánya szintén zenész, ő is csere volt.

A Lazarus kriptára is már több hónapja várok, pontosabban április óta - hihetetlen milyen türelmes ember vagyok - amire azért is emlékszem ilyen pontosan, mert a Könyvfesztiválon figyeltem fel rá, már ott igen erősen szemeztem vele, mi több, tapogattam és lapozgattam, miközben azon agyaltam, hogy megvegyem vagy ne vegyem... De a türelmem meghozta gyümölcsét, és a végén csak enyém lett a Líra akciójában féláron. Remélem megérte a várakozást. A Hart hitvesét a szokásos helyemen a vasútállomási újságosnál szereztem be, ahol már amikor meglátott a pultos lány, vette le a könyvet a polcról és közben szélesen mosolygott... a fene se tudja, hogy miért. ;) Az utolsó szerzeményemet a Karácsony Párizsbant ajándékba kaptam Bur3sz-tól, amit itt is nagyon köszönök neki. Köszi Bur3sz.

Hát ennyi volt a szeptember, az október pedig már most tudom, hogy sokkal húzósabb lesz, mert rengeteg új könyvet rendeltem innen-onnan.





2013. okt. 2.

Könyvek, amiket várok #19


Ti szeretnétek tudni az örök élet titkát?
Hogy őszinte legyek nekem ezen még egy kicsit el kell gondolkodnom - de azt hiszem, hogy inkább a nem fele hajlom - mindenesetre míg ezen filózok, addig is felteszem ezt a könyvet a kívánságlistámra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és ki tudja, lehet, ha elolvasom sokkal határozottabb véleményem lesz e kérdésről.

Natalie Babbitt: Örök kaland 

Winnie ketrecben érzi magát otthon, unja szülei és nagyanyja állandó figyelmét, a védelmező burkot, amely körbeveszi őt és a kiszámítható hétköznapokat. Lázadást, szökést tervezget, de éppen annyira tart az ismeretlen külvilág kiszámíthatatlanságától, mint amennyire elege van saját élete megszokottságából. Végül egy különös, édes-bús dallam mozdítja ki a megszokott kerékvágásból, ez indítja el a kalandok útján.

De alighogy összeszedi bátorságát és elindul, hogy felfedezze az erdőt, amely mellett lakik, kiderül, hogy a szülei nem ok nélkül óvták, mert Winnie-t még aznap elrabolják. Mégpedig egy szokatlan család, akikről eleinte az sem eldönthető, hogy ártani akarnak-e, vagy inkább barátok, és akik egy különös forrásról, örökké tartó, mozdulatlanságba dermedő évekről mesélnek szinte hihetetlen történetet.

Natalie Babbitt amerikai írónő tollából finom, múlt századi mese született, amely gyönyörűen fogalmazott mondatokkal és könnyed játékossággal járja körül a mulandóság kérdését. Babbit nem kisebb feladatra vállalkozik, mint arra, hogy elgondolkozzon azon, mi az, amiért érdemes élni – akár örökké. Az olvasó Winnie-vel együtt érti meg, hogy nem az a legfontosabb, hogy az ember számtalan napot leéljen, hanem az, hogy gazdag legyen az élete, és idősebb korában legyen mire visszaemlékeznie. 

Az Örök kaland több filozófiai műnél: felvillantja a vonzódás, az első, szinte gyermekien ártatlan szerelem finom képét, valamint magában rejt egy izgalmas küzdelmet is, hiszen hosszú-hosszú évtizedeken keresztül nem lehet eltitkolni mindenki elől azt, ha valaki sohasem betegszik meg, nem öregszik és nem várja a halál. Márpedig kevés olyan ember van, aki jó célokra akarná felhasználni az örök élet titkát…
Kiadó: Európa  Oldalszám: 144 Várható megjelenés: 2013.10.07. 


– részlet –

– Ide figyelj, te varangy – mondta Winnie, miközben átnyúlt a kerítésrudak résein, és tépkedni kezdte a gyomokat odakint. – Azt hiszem, már nem sokáig bírom.
Ebben a pillanatban kicsapódott a házikó homlokzati ablaka, és egy vékony hang, nagymama hangja sipítani kezdett:
– Winifred! Ne ülj a poros füvön! Összepiszkítod a cipőd és a harisnyádat.
Egy másik, határozottabb hang – az édesanyjáé – hozzátette:
– Gyere be, Winnie. Most azonnal. Ebben a hőségben napszúrást kapsz. És kész az ebéd.
– Látod? – mondta Winnie a varangynak. – Erről beszélek. Állandóan ez van. Ha volna egy húgom vagy egy öcsém, akkor másra is figyelnének. De itt csak én vagyok. Belefáradtam abba, hogy minden lépésemet követik. A változatosság kedvéért egy kicsit egyedül akarok lenni.
Homlokát a kerítésrúdnak támasztotta, és rövid szünet után mélázó hangon folytatta.
– Nem tudom pontosan, mit szeretnék csinálni, tudod, de valami érdekeset, valamit, ami csak az enyém. Valamit, ami egy kicsit megváltoztatja a világot. Kezdetnek például kaphatnék egy új nevet, ez a nevem már elkopott, annyit kiabálták. És beszerezhetnék, mondjuk, egy háziállatot. Talán egy ilyen hatalmas, öreg varangyot, mint te, amit egy szép, fűvel jól telerakott kalitkában tarthatnék, és…
Ebben a pillanatban a béka megmoccant és hunyorított egyet. Felfújta magát, és nehéz sárlabda-testét odébb pottyantotta, elhúzódott Winnie-től.
– Igen, igazad van – mondta Winnie. – Akkor olyan lennél, mint én most. Miért is kellene, hogy ketrecbe zárjanak? Sokkal jobb volna, ha olyan lehetnék, mint te, odakint szabadon élhetném az életem. Tudod, hogy jóformán soha nem engednek ki egyedül az udvarról? Soha nem leszek képes véghezvinni valami fontosat, ha itt maradok. Igen, az lesz a legjobb, ha megszököm. – Szünetet tartott és aggodalmasan a varangyra sandított, hogy lássa, mit szól a szédítő gondolathoz, de a varangy nem mutatott érdeklődést. – Talán azt hiszed, hogy nem merem megtenni? – mondta vádaskodóan. – Igenis, megteszem. Meglátod. Talán már holnap reggel ez lesz az első dolgom, mikor még mindenki alszik.
– Winnie! – harsant fel határozottan az ablakból.
– Jó! Jövök már! – kiáltotta Winnie bőszen, aztán gyorsan hozzátette: – Úgy értem, azonnal jövök, Anya.
Felállt és leporolta harisnyájáról a szúrós fűcsomókat.
A varangy belátta, hogy a beszélgetésnek vége, újra megmozdult, összenyalábolta magát, és esetlenül az erdő felé ugrált. Winnie utánanézett.
– Fuss csak, varangy – kiáltott utána. – Meglátod. Csak várd ki a holnapot.


Fordította: Pap Vera-Ágnes


A könyvből egyébként film is készült 2002-ben, amit én még nem láttam, de azt olvastam, hogy nagyon aranyos és kedves Disney alkotás. De mivel a könyv terjedelmét tekintve szinte egy nap alatt kiolvasható így egyértelmű, hogy előbb azzal kezdem és majd csak utána jöhet a film.