Jill Colonna: Akarom, mert Makaron!

Régóta szemezgettem én már ezzel a könyvvel, amit csak azért nem mertem ez idáig beszerezni, mert egyrészt attól féltem, hogy olyan receptekkel fogok benne találkozni, amit még maga a szerző sem próbált ki (gondolom, mindenkinek volt már ilyen irányú tapasztalata), másrészt pedig azért, mert attól tartottam, hogy olyan alapanyagok szerepelnek majd benne, amik nálunk beszerezhetetlenek. Ám örömmel jelentem, hogy ezek egyike sem igaz, úgyhogy nyugodtan belevághat bárki, aki szeret sütni és alkotni. No, azt azért nem mondom, hogy könnyű feladat a macaronkészítés, de aki olyan tántoríthatatlan süti imádó, mint amilyen én is vagyok, annak muszáj lesz kipróbálnia, még ha a fene fenét eszik is. El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora öröm látni, ahogy a sütőben kalaposodni kezdenek ezek a tündi-bündi több színben pompázó korongocskák, amiket a franciák ugyan macaronnak neveztek el, és kisebb kultusszal vettek körül, de felőlem aztán a kiskutya farkának is hívhatták volna mindenféle sallang nélkül, én akkor is ugyanilyen leküzdhetetlen vágyat éreznék az elkészítésüket illetően, mint most. Szóval nagy elszántsággal és lelkesedéssel vetettem bele magam a sütésbe és csodák csodája, ha nem is az első próbálkozásra, de a másodikra már sikerrel is jártam. Igaz, az eredménnyel nem voltam száz százalékig elégedett, de éreztem, hogy lesz ez még jobb is.

A könyvet egy skót származású hölgy Jill Colonna írta, aki 20 éve él Párizsban és macaronfüggő. A könyv első fejezete a szerző ezen függőségének és megszállottságának a kialakulásáról szól, amiben a legjobb és legérdekesebb rész számomra az volt, ahol arról olvashatunk, hogy hogyan is eszik a francia nők úgy a macaront, hogy attól egy dekát nem híznak. (Hihetetlen, de ezeknek a franciáknak az étkezési szokásaik mindig ámulatba ejtenek.)

„Ebédidőben a lányokkal együtt ültünk egy előkelő áruház teaszalonjában, a macaron pedig egyetlen elegáns hölgy tányérjáról sem hiányozhatott. Olyan volt, akár egy divatkiegészítő.

Szerelem volt első látásra: csöppnyi, könnyed macaronok üldögéltek a porcelán tányérokon, nem sugallva, hogy „a ruhaméreteddel játszol, ha megkóstolsz….””

A könyv lépésről-lépésre vezet bennünket végig a macaron elkészítésének a folyamatain, amelyeket Jill képekkel is alátámaszt a biztonság kedvéért, hogy a legkisebb hibát se tudjuk elkövetni. Természetesen mindeközben bölcs tanácsokkal is ellát bennünket a színes korongocskák készítésének technikáját illetően. Az igazi élvezet a könyvben a gyönyörű képeken kívül a receptek voltak, amiket 40 körül számoltam. Van köztük vaníliás, kávés, mandulás, citromos, pisztáciás és ezek még csak a szelídebb változatok….. szóval, van itt minden, amit csak el tudtok képzelni, plusz még amit nem.

Ezen felül a szerző nagyon ötletesen a könyv hátulján összegyűjtött néhány olyan receptötletet, amikben a kimaradt tojások sárgájának a felhasználására ad tippeket, mivel egy adag macaron sütése után bizony 5 darab is felhasználatlan marad. Bevallom én a macskánknak adtam, amitől olyan gyönyörű lett a szőre, hogy aki meglátta, nem állta meg szó nélkül. Na, de visszatérve a könyvre az ötlettáron kívül a hátulján még egy gyorskeresőt és egy macaronszervízt is találhatunk. Az előző a tojásfehérje, mandulaliszt és cukor arányhoz ad segítséget, míg az utóbbi a macaronkészítés gyakori hibáira hívja fel a figyelmet. 

Természetesen teszteltem én is néhány receptet, amik eredményeit közkincsé is teszem, és hogy mások is okuljanak a hibáimból, azokat a macaronokat is megmutatom, amelyek nem sikerültek épp fényesre. Egyébként, ha kalapos lett, ha nem, a gyerekeim odavoltak érte, és alig bírták kivárni, hogy egy napot érjen a hűtőben.

Az olvasás mellett a sütés a második hobbim, úgyhogy élvezettel készítettem ezeket a kincsecskéket, igaz nem mindegyik sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de úgy gondolom, hogy kiváló játszótérré válhat a konyha sütés közben mindazon háziasszonyok számára, akik elég kreatívak és szeretnek a színekkel játszani. 

Katt a képre és nagyobb lesz!

Ezek a macaronok rózsaszínnek indultak, de kevés festéket tettem bele ezért lettek ilyen haloványkák.

Ezek a zöldikék pedig azért lettek ilyen ducik, mert túl kemény lett a tésztája. Egyébként volt egy olyan próbálkozásom is, ahol meg túl hígra sikerült a tészta, de úgy döntöttem, hogy azt inkább jobb, ha nem látjátok... borzalmasan néztek ki.  

Mindenesetre most egy ideig felfüggesztem a sütést, mert macaronmérgezésben szenved az egész család, de a következő hónapban újra izzítom a sütőt.

Kiadó: T.bálint

Eredeti cím: Mad About Macarons!

Fordította: Lieberman Klára

Oldalszám: 128