Dan Krokos: Hamis emlékek

Dan Krokos egy 26 éves fiatal író, akinek idén jelent meg első könyve a Hamis emlékek (False Memory), amelynek elsősorban a fülszövege volt megkapó számomra. Egy emlékezetkieséses lány természetfeletti képességekkel, genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat… ezek min-mind nagyon izgalmasan hangzanak még külön-külön is, nemhogy egyben.

A történet sebessége húúúúú... még nekem is nagyon gyors volt, pedig én aztán igazán szeretem a dinamikus történetvezetést. Már a legelső oldalon bedob bennünket az író a mélyvízbe.

"Az étkezőben meglátok egy oszlopnak támaszkodó fiatal plázarendőrt. A tekintete az asztalokat pásztázza, ujjai úgy mozgatja a szegycsontja előtt, mintha furulyázna. Baljával ritmust dobol a combján. C. Lyle, a névtáblája szerint.
Odamegyek hozzá. Öt másodpercbe telik, míg rám néz.

-Helló! – köszönök neki. – Elvesztettem az emlékezetemet. Tudnál segíteni?"

A 17 éves Miranda egy bevásárlóközpontban tér magához, ahol a nevén kívül nem emlékszik semmire. Ahogy a plázában lévő rendőrrel konfliktusba kerül, a feje iszonyatosan elkezd fájni és olyan energiát bocsát ki magából, amitől a körülötte lévő emberek pánikszerűen menekülni kezdenek. A megrémült emberek között csak egyetlen fiú maradt nyugodt, Péter, aki azt állítja, hogy meg tudja magyarázni a történeteket ezért a lány követi őt egy földalatti bunkerba.

Miranda megtudja, hogy nincs egyedül ezzel a képességével, hanem három másik hasonló korú társa is ugyanezzel az erővel bír. Ők egy genetikai kísérlet részei, melynek eredményeképpen élő fegyverekké váltak. A kísérlet mellékhatásaként az alanyok memóriája törlődhet, de ezt egy olyan szérummal, amit minden nap be kell adniuk maguknak, ki tudják küszöbölni.

Ez a borító sokkal ütősebb, mint a mienk

A Rózsák - mert így hívják ezeket a különleges fiatalokat -, olyan pszicho energia kibocsátására képesek, melynek hatására, az embereket olyan mértékű rettegés tölti el, hogy mindent megtesznek azért, hogy a lehető legmesszebb kerüljenek attól a ponttól, ahol mindez rájuk tör. Az ilyen képességgel bíró emberekért vannak, akik mindent megadnának, és természetesen nem a jó cél érdekében használnák fel őket. Nos azt hiszem, hogy ennyit mondhatok el úgy, hogy ne áruljak el nagy titkokat és hogy ne gabalyodjak bele menthetetlenül ebbe a tekervényes történetbe, mert higgyétek el, hogy bele lehet.

A regény végig egy nagy rohanás és küzdelem volt, a Key Tower felrobbant és Cleveland belvárosa  háborús övezetté vált. Nem voltak elmélkedős vagy pihenős, kiálló részek, gyorsvonat módjára száguldott végig a történet. Ráadásul egyik szereplőről sem lehetett tudni valójában, hogy kicsoda és ez miatt senkiben sem lehetett megbízni - én legalábbis végig így éreztem -, ami igen frusztráló egy dolog tud lenni.

A szereplők mindegyike (és most a jófiúkra gondolok) szimpatikus volt, de semmi több ennél. Miranda iránt érezhettem volna némi empátiát az amnéziája miatt, de nem tettem, ami miatt utólag kissé lelkiismeret-furdalásom is van. Eme ”érzéketlenségemet” annak tudom be, hogy egyáltalán nem ismerhettem meg őt jobban, ami végül is nem meglepő, ugyanis maga Miranda sem tudta magáról, hogy kicsoda. Ez miatti zavara és bizonytalansága a regény végéig tapintható volt, és mindvégig a barátaira támaszkodott emlékei sötét foltjainak kibogozásában.
Amit viszont megláttam és nagyon megtetszett ebben a lányban, hogy egy rendkívül leleményes, talpraesett, kész akcióhős figura volt. Különlegesnek éreztem őt, és bevallom irigyeltem hihetetlen alkalmazkodó képességét, illetve azt, hogy milyen könnyedén újjá tudta építeni és fejleszteni csapattársaival a kapcsolatait, még emlékek nélkül is. A történetben volt némi romantika és egy gyenge szerelmi háromszög, de ezt nem éreztem annyira hangsúlyosnak, hogy ennél bővebb lére eresszem.

És hát bevallom, élvezettel olvastam a történetet esténként, alig vártam, hogy csituljon a ház, és a kezembe vehessem a könyvet, de hiába a kíváncsiság és az érdeklődés a cselekmény végkifejletét illetően, mégis hiányzott belőle számomra valami. Először úgy gondoltam, hogy talán már túl öreg vagyok én ehhez a műfajhoz, de aztán az eszembe jutottak olyan ifjúsági regények, amiknél nem éreztem ezt, sőt! Úgyhogy ezen törve a fejem, hogy vaj mi lehet ennek az oka, arra jöttem rá, hogy a regény stílusa és a mély érzelmek hiánya az, ami miatt nem ragadt magával és varázsolt el ez a történet. Túl érzéketlennek és túl - lehet, hogy ez most hülyén fog hangzani -, de hidegnek, lélektelennek éreztem. Ez lehet, hogy az miatt van, mert az író férfi vagy mert elsőkönyves vagy mindkettő egyszerre….. de az is lehet, hogy nincs is semmilyen oka, hanem egyszerűen csak ilyennek álmodta meg Krokos az egészet...... ki tudja.

Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást, amely False Sight címen fog majd megjelenni külföldön, de csak 2013 augusztusában. 

Dan Krokos

3/5

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Eredeti cím: False Memory

Fordította: dr. Sámi László

Oldalszám: 244