2012. dec. 9.

Bátky András: Bazsó és Borka – Borka nélkül a világ


Van nekünk ez a könyvünk, a Bazsó és Borka, aminek már az első részét is olvastuk a gyerekekkel, és hát azt kell mondja, hogy ez a mostani valahogy jobban tetszett annál, pedig anno azzal is meg voltunk elégedve. Báááár annak ellenére, hogy azt írták a könyv végére, hogy „Kizárólag szülők nélküli olvasásra!” ajánlják én vitába szállnék kicsit, mert ha mindazok, amiket ezek az égedelem ikrek tettek, netán megtetszenének az enyémeknek is és még eszükbe jutna ki is próbálni azokat, akkor bizony komolyan elgondolkodnék azon, hogy vajon hol ronthattam el.... így biztos, ami biztos alapon inkább én olvastam fel nekik némi magyarázattal tarkítva.

Szóval Bazsó és Borka még mindig rosszcsontok és eszük ágában sincs megjavulni. Persze ha ezt tennék, akkor sokkal unalmasabb lenne a könyv, és hát nem is azért olvasom én a gyerekeimnek az ikrek történeteit, hogy példát statuáljak velük, hanem kizárólag és szigorúan a nevetés és a szórakozás kedvéért.

A könyvben az előző részhez hasonlóan ugyancsak öt rövid mese található, melyek közül talán a legjobban Bazsó esete a kutyákkal tetszett. A leírás alapján tökéletesen magunk elé tudtuk képzelni vizuálisan a repülőgéphez erősített madzagon himbálódzó kiskutyát és az ezt néző tátott szájú közönséget. Persze sok múlott az előadás módomon is…. egy igazi szinkronművész veszett el bennem.

Aztán volt két olyan történet a könyvben, ahol inkább aggódtam mintsem jót szórakoztam volna az ikrek csíntevésén. Mert ugye nem biztos, hogy jó ötlet egy kukában ülve várakozni egy buszra, hogy az majd a lökhárítójára erősített kötéllel elhúzza azt, vagy épp egy kis hírnév után áhítozva bezárkózni a szobánkba és felhívni a rendőrséget, hogy terroristák tartanak túszul… szóval mindenképp érdemes elbeszélgetni a kisebb gyermekekkel, mint ahogy azt én is tettem, hogy miért nem szabad ilyet csinálni és, hogy milyen következményei is lehetnek mindennek. Ebből a szempontból hiányoltam is a szülői szigort és rendreutasítást a történetek végén.

Mindettől függetlenül elmondhatom, hogy a könyv nagyon vicces és szórakoztató volt, olyannyira, hogy a történetek végére szinte már a barátainkká is váltak az ikrek. Majd az eszünkbe jutott, hogy a mi utcánkban is lakik egy ikerpár, és akkor a gyermekeim elkezdték sajnálni az anyukájukat és az apukájukat, hogy szegényeknek mi mindent kell kiállniuk miattuk, de még mielőtt nagyon belehergelték volna magukat a sajnálkozásba megnyugtattam őket, hogy nem minden ikerpár ilyen ostoba és felelőtlen, mint Bazsó és Borka…. és hogy egyáltalán nem is kell ikernek lenni ahhoz, hogy a szülőkre a frászt hozzák a gyerekek egy-egy általuk jó mókának titulált  játékkal.  

Ami nagyon tetszik a könyvben, hogy kicsi, kényelmesen lapozható és hogy kis helyen is elfér. A rajzokat még mindig Lakatos István készítette, amiket nézve a kislányom rögtön felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyerekek teste mennyire aránytalanul kicsi a fejükhöz képest. Persze egy ötéves kislány nem tud így fogalmazni, ez helyett azt kérdezte: Anya, miért olyan nagy a kislány feje? (tiszta Piroska és a farkas feeling), mire én azt válaszoltam, hogy hát igazából nem is tudom..... Lakatos bácsit kéne megkérdezni... ő így tud rajzolni. Tetszik? És igen, tetszett. Sajnos az illusztrációkat még mindig keveselltük, igazán juthatott volna két  oldalra egy belőlük, így nem várták volna a gyerekek tűkön ülve a lapozást, hanem olvasás közben nyugodtan nézegethették, bogarászhatták volna azt, na de ne legyünk ennyire mohók, majd hátha a következő részben.

A könyvet ajánlom kicsiknek és nagyoknak, de inkább a nagyobbaknak, az olyan olvasni tudó és mindenféle csínytevésre immunis nebulóknak, akik szeretik az e fajta humort és inkább jót mulatnak, mintsem példának tekintik Bazsó és Borka történeteit. És természetesen mivel hamarosan itt a karácsony így mindenkinek, aki a könyv kapcsán az eszünkbe jut. 

Kiadó: Manó Könyvek
Illusztráció: Lakatos István
Oldalszám: 95
Ár: 1490.-

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése