2011. okt. 9.

Eric Kraft: Herb és Lorna

Ambivalens érzéseim voltak a könyv olvasása közben, de csak a regény első harmadáig, - mivel a történet kicsit nehezen indult be és a szereplő gárda is kissé „érdekesnek” bizonyult - de onnantól kezdve egyér- telműen pozitív irányban billent ki a mérleg nyelve.

A történet úgy kezdődik, hogy Peter Leroy, - aki Herb és Lorna unokája - egy sokkoló felfedezést tesz, melyben rájön arra, hogy az ő nagyszülei voltak a mozgatható erotikus ékszerek megszületésének meghatározó alakjai. Mivel a nagyszüleinek a „viselt dolgai” a nyilvánosság előtt sem maradhatnak örökké titokban, úgy dönt, hogy ő maga fogja megírni a történetüket a teljesség igényével. Az életrajzszerű elbeszélésben Peter és May, - aki Herb és Lorna barátja - mesélik el a házaspár, számomra ugyan kicsit bizarr, de mindenképp kedves és humoros történetét.

Lorna egy okos és vidám nő volt, akinek a szobrászathoz való művészi tehetségét, még lány korában a nem éppen erkölcsös nagybácsikája fedezte fel és fejlesztett tökélyre. Herb pedig egy igen szerencsétlen családból származó, de kiemelkedő ügynöki tehetséggel rendelkező fiatalember. Mindketten a „közönséges tárgyak” készítésével foglalkoztak titokban, egymás tudta nélkül. Nem csak jó érzéssel, de büszkeséggel is töltötte el őket az a tudat, hogy valami olyannak a megalkotói, amihez tehetségük is volt. Nem beszélve arról, hogy rettentően élveztek is azt amit csináltak. Lorna volt az, aki a művészi értéket adta a munkához és Herb volt az, aki a mechanikus részeket tervezte és a kész árut értékesítette. Hiába voltak ezek az erotikus tárgyak kiváló minőségűek és csodásak, mégis csak obszcénnak számítottak. Ezért (!) titkolták mindketten a munkájukat nem csak mások, de nagyon hosszú ideig még egymás előtt is.

Herb és Lorna ugyan olyan hétköznapi embereknek számítottak, mint bárki más. Nyugodtan élték a mindennapi életüket a New York állambeli Babbingtonba, ahova a házasságuk után telepedtek le. Herb autókat árult - nem is kis sikerrel - Lorna pedig  kezdetben egy ékszerésznek segített be munkájával, majd egy logarléc gyártó vállalatnál helyezkedett el. Végig kísérhetjük az egész életüket, - az első találkozástól kezdve, egészen az utolsóig - amelyre jelentős befolyással bírtak az olyan nagyszabású események, mint az első világháború a nagy gazdasági válság és a második világháború.

Herb és Lorna története az elejétől a végéig egy nagyon bájos és humoros mese. Az életük olyan harmonikus volt és az agyuk is annyira egy rugóra mozgott, hogy ilyen tényleg csak a mesékben van. A könyv ritmusa, érzésem szerint csak a történet harmadától kezdett egyenletessé válni, amikor Herb és Lorna új lakásba költöztek az öreg Mikszáthéktól, akik azért idős létükre nem voltak piskóták. Megrökönyödve olvastam, hogy hogyan találták meg maguknak a sex örömét a fiatal pár segítségével úgy, hogy az ő dolguk csak az volt, hogy üljenek és figyeljenek.:) Nos, innentől kezdve - mint már említettem - ugyan kiegyensúlyozottabbá vált a történet, de bizony kevésbé volt izgalmas. De ez egyáltalán nem rontotta a könyv élvezeti értékét, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy esténként csak akkor tudtam letenni, amikor az már kiesett a kezemből. Ami igazán nem tetszett az a könyv elején olvasható túl részletesre sikeredett családfa ismertetése volt, amely megalapozta ugyan a könyv további hangulatát, de nekem mégis valahogy túl sok volt. És a képek. Szerintem elég rossz helyre kerültek a könyvben, inkább az épp aktuális fejezet végére kellett volna tenni őket. De ettől függetlenül nagyon jókat szórakoztam rajtuk.:)

Az, hogy ez a két ember milyen harmóniában, szeretetben és egyetértésben élte le az egész életét együtt, számomra nagyon szívmelengető érzés volt, és az egymás előtt is féltve őrzött titkuk is gyakran csalt mosolyt az arcomra. Annak ellenére, hogy Herb és Lorna csak kitalált karakterek voltak, a könyv végére érve mégis valódinak éreztem őket.


Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: Herb 'n' Lorna
Fordította: Balika Anna
Oldalszám: 369

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése