2011. aug. 29.

Lucy Kellaway: Forró túlórák

A történet egy londoni olajcég alkalmazottjairól szól, ha pontos akarok lenni, akkor két nőről, Stelláról és Belláról, akiknek még a nevük is hasonló. Persze vannak mellékszereplők is, de azok a történet szempontjából elhanyagolhatók.

A két nő életének váltakozó bemutatásával felépített történetszerkezet számomra újszerűen hatott, és nagyon élvezetesre sikerült. Bella a gyermekét egyedül nevelő fiatal titkárnő, Stella pedig egy negyvenen túli beérkezett üzletasszony, két gyerekkel és egy szerető férjjel.

A két nő, bár teljesen különböznek egymástól - mind kinézetben, intelligenciában és a társadalomban betöltött helyzetükben egyaránt -, mégis van valami közös bennük, mindketten szenvedélyes szerelmi viszonyba bonyolódnak egy kollégájukkal.

A történet 2010 januárjában kezdődik, amikor mindkét nő egy emailt kap régi szerelmétől, melyben egy találkozót kérnek.  Majd visszaugrunk az időben két évet, 2008-ba, amikor az előzményeket ismerhetjük meg vagyis a „Megkísértés ” időszakát.

A történet egy munkahelyi közösségben játszódik, ahol minden szereplő ismeri egymást és ebből adódóan sorsuk is gyakran kereszteződik. A két nő közül számomra Stella volt a szimpatikusabb. Ő egy céltudatos, okos és sikeres nő volt, akinek az élete kiegyensúlyozott, - bár a férjével az évek során kapcsolatuk ugyan kifulladt, és ez miatt nem is igazán tudtak már egymással beszélgetni, de mindennek ellenére mégis a férje, és a családja jelentették számára a biztos pontot. Stella már elérte mindazt, amire vágyott; család, karrier, biztos anyagi háttér, de talán pont ez miatt kezdte úgy érezni, hogy az élete kezd unalmassá válni. Az író nagyon jól írta le azokat az érzelmi hullámzásokat, amelyeken mindkét nő átesett a szerelmi viszonyuk alakulása közben. Amíg tudatosult bennük, hogy valóban szerelmesek lettek, és egy olyan kapcsolatba bonyolódtak, amely nemcsak tiltott, de elítélendő is egyben. És végül a felismerés sem maradhatott el, miszerint ezt tovább így már nem lehet folytatni.  A szereplőket annyira elvakította a szenvedély, hogy szinte fel sem fogták, hogy nem csak a karrierjüket, de a családjukat is veszélyben sodorták a tiltott kapcsolatukkal.  Stella egy nála jóval fiatalabb - talán tizenöt évvel(?) -  gyakornokával, míg Bella a nála jóval idősebb és (naná hogy) házas főnökével, kezd szerelmi viszonyba.  Ez utóbbi számomra már kissé banális volt, de még belefért.   

Stella és Bella sorsát izgalommal olvastam és nagyon kíváncsi voltam, hogy miként végződik mindez, mivel egyértelmű volt, hogy nem kerülhet ki mindenki győztesen egy ilyen kapcsolatból.
A történet ugyan erősen kapcsolat központú volt, mégis nagyon jó betekintést nyerhettünk egy nagyvállalat belső felépítésébe és az alkalmazottak közötti hierarchiába. Szinte filmként láttam magam előtt a több szintes irodaházat, ahol az események többsége játszódott, és ahol a szereplők vagy egymást kerülgették, mint macska a forró kását, vagy türelmetlenül ültek a számítógépük előtt várva kedvesük üzenetét, vagy éppen egy sms írása foglalta le minden figyelmüket.

Nagyon jó kis könyv volt, melyet végig élvezettel olvastam. A karaktereket annyira hihetőnek és a történetet is annyira életszerűnek éreztem, hogy már az első oldaltól kezdve teljesen magával ragadt a könyv. Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen negatívumot tudnék felhozni a regény ellen, igazából semmi nyomós érv nem jutott az eszembe. 

Az írónő egyébként maga is a munkahelyén ismerkedett meg a férjével, gondolom, hogy ez miatt lehet ilyen nagy tapasztalata ez ügyben. :)


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: In Office Hours
Fordította: Schandl Veronika
Oldalszám: 399

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése