A minap volt szerencsém elolvasni Böszörményi Gyula nemrég megjelent könyvét a „Mizu utazásra gondol”-t. Eleinte meglepődtem a sok különös szófordulat és szleng használatán, de az első pár oldal után rögtön belerázódtam és kíváncsian olvastam a történetet. Meglehetősen újszerűnek találtam, hogy a könyvben helyenként eltérő betűtípust, színt és méretet használtak, gondolom mindezt azért, hogy ezzel is felrázzák, kizökkentsék az olvasót a megszokott kerévágásból, ami nálam működött is. Véleméynem szerint ezzel az eszközzel sikeresen tudták befolyásolni az elbeszélés lendületét és dinamikáját, és azon kívül, hogy ez az újfajta megjelenítési forma számomra igen progresszíven hatott fontosnak tartom megemlíteni még a könyvben lévő sok színes képet is, amely pedig nagyban hozzájárult a történet belső meseszerű vizuális megjelenítésében.
Mizu legfőbb tulajdonsága, hogy gondolkozik, amit valljunk be, hogy nem mindenki űz aktívan. Miért utaznak az emberek és hova? Teszi fel a kérdést a könyv elején, amelyet kitartóan és tüzetesen jár körbe a könyv végéig. A kérdés nagyon egyszerű (gondoltam én), de aztán a könyv olvasása közben mégis elbizonytalanodtam.
A konkrét kérdés, akkor fogalmazódik meg Mizuban, amikor megtudja, hogy a barátja szomszédságában élő mozgássérült kislány nagyon sok útikönyvet, és távoli tájakról szóló könyveket olvas. Persze rögtön kezdtem átérezni, hogy milyen szomorú is lehet ennek a kislánynak az élete, hogy nem juthat el azokba az országokba, melyekről olyan sokat olvas, ám az író nem engedi, hogy ezek az érzések elragadjanak, hanem inkább Mizu nyomozására tereli a szót.
Kedvenc szereplőm Dezső, a menő taxis volt, akit egy nagyon szórakoztató személyiségnek ismertem meg, és akiről Mizu a következő véleménnyel volt:
„…a Teremtő állatkertje igen nagy, s benne csimpánz a banánt, az oroszlán a gazellát, a taxisofőr pedig a készségesen beszélgető utast szereti a leginkább.”
A könyv a végére visszakanyarodik a kislányhoz, akinek kis barátunk elmondja, hogy milyen eredményre vezetett a kérdés megválaszolása érdekében folytatott nyomozása. És felhívja a figyelmünket egy nagyon fontos dologra, nevezetesen arra, hogy az életünket úgy kell élni, hogy annak tartalma is legyen.
Mizu történetét amellett, hogy elgondolkodtatónak nagyon szórakoztatónak is találtam és nemcsak a fiatalabb krosztálynak ajánlom meleg szívvel, hanem véleményem szerint az idősebbek is bátran a kezükbe vehetik. A könyv borítóján a címfelirat „sorozatgyanúsan” hat, így arra következtetek (és remélem így is lesz), hogy Mizu elgondolkodik még pár, számunkra elsőre triviálisnak tűnő dolgon.
Köszönöm a könyvet a Pongrác Kiadónak!
Ez a könyv az egyik kedvenc lett nálam. ;o)
VálaszTörlésEzt majd én is szeretném egyszer, jónak tűnik.:)
VálaszTörlésNiki:Nekem érdekes volt elsőre, de a végére megszerettem. :)
VálaszTörléssajtosrolo: Én is így voltam ezzel.